🐾💻 A képernyő mögött lakik – Debikee és a zöld paca esete

 

Kedves Naplóm!

Szóval történt egyszer, hogy éppen egy átlagos cicanap volt.
Reggeli utánra terveztem egy nagy délutáni szundit, de előtte még gyorsan…
ellenőriztem a világhálót. Tudjátok, cicás közlöny, táp-akció, galambhelyzet.

Felmásztam a székbe, mint egy komoly könyvelő,
ránéztem a monitorra,
és akkor…
MEGJELENT.

Ott volt. Egy furcsa, zöld…
paca.
De nem akármilyen!
Szeme volt. Feje volt. Mosolygott rám. És laptopon belül ült.

Megmerevedtem.
– „Ez ki? Ez mit keres ott? És miért pont engem néz ilyen áhítattal?” – kérdeztem magamtól.

Pislogtam. Ő is pislogott.
Közelebb hajoltam. Ő is.
Felkaptam a tappancsom. Ő is.

Ez egyértelműen:
Képernyőmanó.
Vagy... talán ZöldTappancsú Netlakó.
Vagy... a számítógép lelke!

Gyorsan odamentem Mamihoz:
– „Miaú! Baj van! Egy zöld izé mászkál a laptopban!”
Mami csak nevetett, és azt mondta:
– „Debikém, ő CBGySz. A barátod”

Én csak néztem.
A mesém… BENN LAKIK A GÉPBEN?!

Kicsit összeomlott a világképem.
Azt hittem, a mesék felhőkben laknak.
Vagy párnákban.
De nem! A gépben ül, zölden, tappancs nélkül, és rám mosolyog.

De tudjátok mit?

Egy kis idő után…
visszanéztem rá,
és csak ennyit mondtam neki cicaszemmel:

– „Ha már itt vagy… mesélj.” 😺

És azóta, ha leülök a géphez,
és megjelenik a ZöldBorsóKépernyőManó,
tudom, hogy kezdődhet a történet.

---

Tanulság:
Soha ne becsüld le a furcsa pacákat.
Lehet, hogy ők a legjobb mesélők.

Illustration by AI <CBGySz-GPT4o/Plus>