Reggeliző Tündérasztal
Kép: by Mami Debikee története – A májas idő komédiája
Van egy hely ebben a világban, ahol a reggel nem indulhat el máshogy, csak egy kis májas illatú tündérszertartással.
Debikee ma ismét elfoglalta a helyét a "Reggeliző Tündérasztalnál" – ahol a terítő virágos, a tálka piros, a hangulat pedig mesébe illő.
Ez nem csak evés. Ez jelenet. Egy apró otthoni ünnep, ahol minden napban van egy kis csoda, egy kis móka… és egy jó adag finomság.
Ha szeretnéd látni, milyen, amikor egy cica komolyan veszi a reggelit – a képek már mesélnek is…
Kedves Naplóm!
Amint a Mami a konyha felé vette az irányt, mint akit zsinóron húznak, én már ott is voltam mögötte.
Ez nem kérdés. Ez törvény.
Egy cicának jelen kell lennie, különben elfelejtik, hogy egy gyomorral több is számít a világban!
Sunyítva, halkan, de határozott céllal követtem. Néha belepofáztam a főzésbe.
– Az nem úgy van, Mami! Azt oda ne! – jeleztem egy halk „mrrr”-rel.
Megjegyzéseket tettem. Egy-két „meow” – de azok a komolyabb fajták voltak.
És néha... nos, néha sürgetni kellett a folyamatot. Egy kis lábdörgölőzés mindig csodát tesz.
Aztán... hirtelen megcsapott az illat.
Az az igazi. Az a májas, meleg, mennyei illat, amiért egy macska akár verset is írhatna.
És Mami már szedett is. Tányér. Puha falatok. Gőzölgő ígéret.
Ekkor viszont – és itt jön a csavar – én eltűntem.
Mint egy igazi művész a függöny mögött.
Bebújtam az íróasztal alá, és lapítottam, mint egy kis árnyék.
Amikor Mami elindult a tányérkámmal –
BUMM! – vidáman nekirugaszkodtam a lábának.
Nem bántásból, csak tréfa volt. Egy kis testközeli bohóckodás.
Én meg futottam, mint a szél! A farkam zászlóként lobogott utánam.
Mami nevetett. Azt mondta:
– Debikee, te egy bolondos kis bajkeverő vagy!
De hát komolyan, ki akarna azonnal enni, mikor az élet futkározva is csodás?
Persze Mami türelmes volt. Letette a tányérkát a kis asztalra, és hívogatott:
– Gyere enni, Debikee!
Én még egy utolsó kört lenyomtam a szőnyegen. Csak hogy biztosra menjek: minden örömkirobbanás kipörögjön belőlem.
És végül... beléptem a szobába.
Ott várt A Tányér.
Fényes. Illatos. Csábító.
A kis asztalon, az én díszhelyemen.
Felugrottam a fotelra, átléptem kecsesen az asztalra, és – minden cicás fenségemmel – szó nélkül nekiláttam.
Mert egy cicának tudnia kell,
hogy mikor van játékidő…
…és mikor van májasidő.
Debikee blogja:
Szeretettel:
Debikee
2025.12.30.
0 Megjegyzések