TÁDÁMM!
– egy ismerős, pihe-puha, háromszínű árny suhant végig a nappalin.
Debikee, a minden lében két tappancsos cicalány, úgy döntött, elérkezett az idő, hogy fejlessze szókincsét....
... mármint, eddig is értette a „párizsi”, „játék”, és a „nem szabad” kifejezéseket, de úgy gondolta, egy macskának kultúrára is szüksége van.
Felugrott a szekrényre, kikerülte a szobanövényt (vagyis… majdnem), és célba vette az „Út a sikerhez” című könyvet.
– „Na, pont ez kell nekem!” – gondolta. – „Csak azt nem értem, miért ilyen vékony ez a könyv? Én legalább három kötetet tudnék írni az alvásról és arról, hogyan manipuláljuk a gazdit.”
.
Mami odasúgta Papinak:
– Nézd már, Papi, Debi beiratkozott az esti tagozatra!
.
Papi álmosan motyogott vissza:
– Remélem, nem fizet elő valami drága macskacoachingra is…
A könyvek viszont csúszós kis jószágok! Ahogy Debi nyúlt a polchoz, hirtelen... csúsz! A cicamancsa megcsúszott a „10 lépés a tollasbot megszerzéséhez” magazinon (amit nyilván Papi rendelt neki), és hősünk majdnem lebillent!
Ám Debikee nem hagyta magát. Ő a nappali Indiana Jones-a, a szekrény tetejének uralkodója! Egy gyors mozdulattal megragadta a „Szívből jövő gondolatok” c. kötetet (ami alatt amúgy egy régi sajtospapír rejtőzött – valószínűleg ezért érdekelte annyira), és… diadalmasan nyávintott!
– „Megvan! Ez lesz az én cica-filozófiám alapköve!” – kiáltotta, miközben a növény levele belesimult a fülecskéjébe, mint egy zöld könyvjelző.
Utószó Mamitól:
Azóta Debikee minden reggel a könyvespolc előtt ül, és követeli a fejezeteket. „Miau-miau” – mondja, ami egyértelműen azt jelenti: „Mami, ne csak blogolj, olvass is fel!” 💚📖
Szeretettel
Debi baba
0 Megjegyzések