Avagy: „Testvéreim! Az Epson meghallgat minket!”
Kedves Naplóm!
Egy nap Mami felkiáltott:
– Papi, nem jön ki a fekete tinta!
Papi belenézett a nyomtatóba, és csak ennyit mondott:
– Nem csoda, Debi ül rajta.
Én?
Én csak melegítettem a nyomtatót, hát ha jobb lesz tőle a kapcsolat a számítógéppel.
De akkor… megtörtént a megvilágosodás.
Beléptem a papírtálcára.
Szétnéztem.
Rám nézett a sárga tinta.
Megszólalt a magenta.
És akkor... elkezdtem prédikálni.
– „Testvéreim!” – nyávogtam mélyen, mint egy templomi harang.
– „Kiürültetek, elfogytatok, de soha ne feledjétek: a festék nem csak patronban él! A tintalélek örök!”
Papi közben próbálta újraindítani a gépet.
Mami csak sírt a nevetéstől.
Majd folytattam:
– „Térjetek meg a beállításokhoz, küldjetek próbanyomtatást,
és ha minden kötél szakad: használjatok Word-dokumentumot, ne PDF-et!”
És akkor…
megjött a fekete tinta.
Nyomtatott.
EGYET.
Aztán megint nem.
Papi zokogott.
Mami a padlón nevetett.
Én megemeltem a mancsom, és így szóltam:
– „Áldott legyen a szoftver, aki újratölt minket.”
Azóta Papi nem meri egyedül elindítani a nyomtatót.
És ha elfogy a tinta?
Mami azt mondja:
– „Debi majd imádkozik érte.”
Na ezzel zárjuk mára a Könyvelő Mesék Esti Boldogkacaját
és holnap jövök tovább:
14. rész „Az Excel tábla bosszúja”
meg
„Debi az egérrel viaskodik – A kurzor, ami mozgott magától”
Szeretettel
Debi Baba
0 Megjegyzések