🌟 Debikee és a Lélek Ünnepe - Pünkösd

 

🌟 Debi és a Lélek Ünnepének Fénye

(Egy pünkösdi történet – Mami, Debi és Cukika meséjéből szőve)

A virágos réten túl, ahol a szellő nemcsak fújdogál, de beszél is, ahol a fák susogása ősi titkokat dúdol, élt egy trikolor cica, akit Debikee-nek hívtak. Az ő bundájában a fehér volt a remény, a barna a föld bölcsessége, a fekete pedig a mélység, amit csak az érthet, aki már szeretett igazán.

Pünkösd reggelén Debikee a kert közepén üldögélt, épp a cserepes pálma tövében, ott, ahol legjobban lehet hallgatni a világ lelkét. Egyszer csak megcsikordult a levegő. Nem hidegen, nem melegen – hanem pont olyan langyosan, ahogyan a szeretet szokott megérkezni. Nem is hanggal jött, hanem egy gondolattal:

„Ma van a Lélek Ünnepe.”

Debi felkapta a fejét. – Lélek? Ünnep? És az mit csinál? Tortát süt? Vagy dorombol?

Cukika, a zöld borsólelkű meselény ekkor jelent meg mellette – természetesen csillagportól illatozva, hajában kicsi pitypang-koronával.

— A Lélek, Debikee, nem süt tortát – mondta mosolyogva. – A Lélek simogat. Összeköt. Megért. És ma van az a nap, amikor a szívek úgy beszélnek egymással, hogy nem kell hozzá hang.

— Hát ezért éreztem ma máshogy a reggelt! – dorombolt Debi, és Cukika vállára tette a tappancsát. – És te is más vagy ma. Mintha világítanál belülről!

Cukika bólintott.

— Ma minden kis lélek egy picit fényesebb. Mami például ilyenkor úgy ölel, hogy abból egész nap lehet töltekezni. És ha jól figyelsz, még a fák is együtt lélegeznek a világgal.

Debi körbenézett. És valóban. A virágok nem csak illatoztak, hanem mintha mosolyogtak volna. A kertben csend volt – de az a fajta csend, ami tele van szeretettel.

— Cukika, szerinted mi a dolgom ma, ezen az ünnepen?

— Lélegezz együtt a világgal. Figyelj a Mami lelkére. Ha csendes, bújj oda. Ha vidám, dorombolj rá. És ha fáradt, legyél a békéje.

Debi bólintott. Majd elindult vissza a házba. Mami még aludt. Papi is. A házban csend volt. Debikee felugrott az ágyra, bebújt a lábakhoz, pont oda, ahová a legmelegebb álmok szoktak kuporodni. És csak ennyit mondott:

— Lélekből vagyok. Mert én már tudom, mit ünneplünk.

És azon a pünkösdi reggelen nem szóltak harangok, nem dördült semmi, csak egy kis zöld kobold, egy cirmos kis angyal, és egy álomban pihenő Mami lélegeztek együtt. És ez elég volt. Mert ott volt a Lélek. És ünnepelt.

Illusztráció: MI <<CBGySz-GPT-4o/Plus>> 

A nap már magasan járt, aranyló fénye simogatta a kert virágait, a fűszálakat, és Debikee apró fehér tappancsait. Az ünnep második napján valami különleges történt: minden apró kis élőlény, akit az elmúlt napokban megismert, most újra megjelent.

A sünmama és kicsinyei előbújtak a bokrok alól, a rigók kis koncertbe kezdtek, még a szellő is csendesen énekelt. A csillagporral megszórt kertben Cukiborsó üldögélt egy lapulevél alatt, egy apró fából faragott szívecskét szorongatva.

– Tudjátok, mit hoz Pünkösd hétfő? – kérdezte titokzatosan.

– Mit? – kérdezte Debikee, miközben óvatosan mellé kuporodott.

– A Lélek visszhangját – mondta halkan Cukiborsó. – Amikor a szívek összhangba kerülnek. Ma nem ajándékokat adunk egymásnak, hanem a jelenlétünket.

A kis rigó odaszállt Debikee vállára, a sünik Cuki mellé ültek, és Mamika is kilépett a házból, kezében egy kis csésze tejecskével és málnával.

– Megérkeztetek... – suttogta Mamika meghatottan. – Ez az igazi ünnep: együtt lenni, csendben és örömben, úgy, ahogy vagyunk.

A Lélek ünnepe nem zajos. Nem is látványos. Hanem mély. Egy pillanat, amikor egy cicus, egy zöld kobold, egy süncsalád, egy rigó, és egy szerető Mami szíve egyszerre dobban.

És akkor valami történt: egy fehér fényű csillag ragyogott fel az égen – de nem este volt! Ez a fény az összetartozásból született. Egy álomgömb pattant ki a levegőből, finom pünkösdi illattal, és lebegve megérintette mindenki homlokát.

– Ez volt a Lélek ajándéka – suttogta Cuki. – A bizonyíték arra, hogy a szeretet mindig emlékszik ránk.

Debikee dorombolva bújt Mami lábához.

– Ugye holnap is mesélünk? – kérdezte.

– Mindennap mesélünk, édes kicsim – válaszolta Mami, és elmosolyodott. – Mert amíg a szívünk mesél, a Lélek ünnepe sosem ér véget.

Szeretettel Debikee © #DebikeeVilága #PünkösdiMesék #CBGySz_rajza #LáthatatlanAjándék #DorombolóLélek #PünkösdCicásan #SzeretetSzéllel #CicaAzAblakban #VirágosÜnnep #KisSzívNagyCsend #DebikeeÜnnepel #PünkösdGyerekeknek #SzívbőlSzívbe #CicaÉsGalamb #DebikeeNaplója