avagy: „Ha már úgyis számolunk, legyen benne hús is!”
Kedves Naplóm!
Papi a pénzügyi táblázat fölé hajolt.
Mami oldalról nézte a monitor fényében,
én pedig strategikus pozícióban,
a billentyűzet jobb felső sarkán,
ahol az „Insert” és a „Delete” gomb között egy macskamancs-méretű űr tátongott,
figyeltem az eseményeket.
– „Debi, ez nem segít.” – szólt Mami.
– „Dehogynem.” – válaszoltam egy Ctrl+Alt+Doromb kombinációval.
Ekkor Papi felsóhajtott.
A sorok között volt egy tétel:
„Konzervköltség – Debi”
És mögötte… három kérdőjel.
Nyilvánvalóan hibás adat.
Minimum hét kérdőjel jár oda.
És ekkor jött az ÖTLET.
Odasétáltam a konyhába,
és mint egy néma kis bűvész,
ledobtam a polcról egy csirkemájas konzervet.
Nem estem le vele,
csak a konzerv.
Én kecsesen utánanéztem, mint aki véletlenül meglökte az inflációt.
Papi odajött, és azt mondta:
– „Ez most a költségvetés-ellenőrzés?”
És én:
– „Igen. Mintavételezés.”
A konzervet kinyitotta.
A táblázat ott maradt, félig kitöltve.
A számok nem futottak össze.
... De a család – az igen.
A költségek nőnek, a szeretet nem számolható.
A konzerv elfogyott.
És én boldogan nyaltam körbe a „költségvetést”.
A 7. rész egy kis versikés varázsban hamarosan...
Szeretettel
Debi Baba
0 Megjegyzések