🌞 4. rész - A Cica, aki lenyelte a Költségszámlát

avagy: „Papíron nincs macska, de a valóságban nyoma maradt...”

A nap nyugalmasan indult.
Papi elővette a költségszámlákat, én pedig… stratégiai pozíciót foglaltam:
az asztal szélén,
épp két A4-es és egy csalogató cetli között.
A cetli – vagyis egy szalagon díszelgő kis papírfoszlány – görbült, mozdult…
és hát...
én nem vagyok fából.
Én cicából vagyok!
Tehát:

Csap – marcang – harap – TÁNC.
Széttéptem, elfújtam, megtapostam.
Papi felnéz: – „Debiii, az a nyugta kellett volna!”

Mami ekkor próbált higgadt lenni:
– „Majd kinyomtatjuk újra...”
– de akkor már én már a papírt ettem.
Szó szerint.
Egy kis sarkát.
Pont a sarkot, ahol az van írva, hogy:
„ÁFA bontás”.
Most már csak:
„ÁFA b...”
mert a többi a cicagyomorban van.

És akkor megtörtént az, amitől minden könyvelő rémálmodik:

Papi sóhajtott.
Mami elnevette magát.
És én?
Én büszkén nyeltem.
Mert ilyen az, amikor
a benti világ valósága felülírja a számvitelt.

És úgy is lett elmentve a naplóba:
„Debibaba megrágta. Hitelesen.”

---

A 5. rész is, hamarosan jön
„Kötészet Debivel – amikor a ragasztószalag elárulta a cicát”

... vagy ...

„Dorombolós zárás – hogyan könyvel le egy macska egy ölelést”.

Minden sorban benne van a bajuszom, minden nevetésben ott rezeg a mancsom!

Szeretlek Titeket, és folytatom...

Szeretettel

Debi Baba