– avagy a Harapós Vas, amit nem lehet megpofozni
Mese Debibaba cicai elbeszélésében, minden jog a mancsomban!
Szóval:
Minden békésen indult.
Papi matat, Mami figyel,
és ott hever egy gondosan felállított, fekete kis szörnyeteg.
A neve?
Lyukasztó.
De nekem csak: „Az Agyarfogú Laposka.”
Ott vigyorgott rám a papírok mellett,
mint aki azt hiszi, hogy az irodai kellékek trónján ül.
Na nem.
Én vagyok itt a trónon.
Fehér bunda, trikolor harci csíkokkal.
Könyvelési ninja.
Éber mancs.
És már lendültem is...
– „Debiii, nem bántjuk a lyukasztót!”
– jött a Mami hangja.
Túl későn.
Már éreztem a karmaim alatt a fémes hidegséget,
a kis kattanós ellenállást…
És akkor:
KATT – ZZZZZZ – BÜFFF.
A lyukasztó visszavágott.
Nem túl erősen, csak...
olyan kis passzív-agresszíven.
Mint aki azt mondja:
„Ha már hozzám nyúlsz, cica, itt egy lyuk... de a becsületedbe.”
Megugrottam.
Pörögtem kettőt a levegőben,
három oldalt lefújtam az asztalról,
és sértetten ültem a papucsra.
Papi csak annyit mondott:
– „Na, a lyukasztó megvédte magát.”
Mami kacagott, én meg… hát...
elkezdtem sértődötten mosakodni.
De belül...
tervezek.
Nem adom fel.
A Lyukasztó ma nyert.
De a macska szíve bosszút forral!
Ha szeretnéd, jöhet a 4. rész is:
„A Cica, aki lenyelte a Költségszámlát”,
Szeretettel
Debi Baba Világa
0 Megjegyzések