📝 Debikee Naplója
Az ajtó, a szökés....
📝 Tegnap reggel, amikor Mamiék hazaértek a vásárlásból, én már pontosan tudtam, hogy valami készül. Pakolták befelé a holmikat, közben pedig néhány dolgot Totyából is ki kellett venniük, mert hamarosan szervizbe megy. Én ilyenkor különösen figyelek, mert soha nem lehet tudni, mikor nyílik ki az ajtó, és mikor adódik egy kis lehetőség arra, hogy körülnézzek odakint.
Mami már többször rájött erre, ezért amikor sokat járkálnak ki-be, inkább bezár egy szobába, amíg be nem fejezik a pakolást. Én azonban tegnap valahogy mégis az ajtó közelében maradtam, és vártam.
Amikor Papi kinyitotta az ajtót, én egy pillanat alatt döntöttem.
Nem volt idő hosszasan gondolkodni, mert az ilyen lehetőségek gyorsan elmúlnak, én pedig nem akartam lemaradni. Átszökkentem mindenen, ami éppen útban volt, és már rohantam is kifelé a kertbe. A bevásárlószatyrok, a pakolás, mindenféle holmi? Ugyan már! Egy ügyes macskát ilyesmi nem akadályozhat meg.
Mamiék persze rögtön utánam jöttek, de itt kezdődött a mókás része a történetnek. Én ugyanis gyorsabb vagyok náluk, és ezt pontosan tudom is. Szaladtam körbe a kertben, ők pedig próbáltak utánam jönni, de valahogy mindig sikerült egy kicsivel előttük maradnom. Szerintem egy idő után már ők is rájöttek, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Én pedig természetesen nagyon élveztem a helyzetet. Ha már egyszer kiszöktem, legalább legyen belőle rendes program!
Aztán egyszer csak valahonnan egy furcsa zaj hallatszott. Nem tudom pontosan, honnan jött, de nekem egyáltalán nem tetszett. Az ilyen váratlan hangokkal jobb óvatosnak lenni, ezért hirtelen már nem is volt olyan fontos, hogy ki tud gyorsabban futni a kertben.
Megijedtem, megfordultam, és inkább hazafelé vettem az irányt.
Így lettem én a kis félős-bátor: bátran kiszököm, aztán amikor valami gyanúsat hallok, ugyanolyan bátran rohanok vissza oda, ahol biztonságban érzem magam.
Papi végül behozott a kertből, én pedig egyáltalán nem sértődtem meg azon, hogy véget ért a kalandom.
Sőt, amint újra bent voltam, odabújtam Mamihoz. Jó volt érezni, hogy minden rendben van, és én természetesen doromboltam is egy kicsit, mert egy ilyen izgalmas reggel után igazán jár egy kis szeretgetés.
Mami azonban közben komoly beszélgetést kezdeményezett velem.
Elmondta, hogy ez volt az utolsó alkalom, és ha még egyszer kiszököm, akkor bizony kint kell élnem a kertben nappal és éjszaka.
Ha megéhezem, majd fogok magamnak egeret, tücsköt, bogarat, amit csak találok. Nem lesz többé összebújás Mami karjában, nem lesz dorombolás, és Papi lábának a vadászata is elmarad. Azt is mondta, hogy akkor majd hoznak egy másik cicát.
Én közben szépen ott maradtam Mami mellett, és hallgattam, amit mondott. Hogy pontosan mennyit értettem meg belőle, azt szerintem egyikünk sem tudja. Én legalábbis nem adtam róla külön beszámolót, csak tovább bújtam hozzá. Az viszont biztos, hogy az otthon nagyon jó hely, a kert pedig izgalmas, de egy furcsa zaj után mégiscsak sokkal kellemesebb Mamihoz visszabújni. Azt pedig majd meglátjuk, hogy legközelebb mennyire lesz erős a kísértés, amikor kinyílik az ajtó. 😺
🌿 Néha a legjobb kaland is ott ér véget igazán jól, ahol biztonságban és szeretetben hazatalálunk.
🐾 Egy mondatban: Megszöktem a nyitott ajtón keresztül, megfuttattam Mamit és Papit a kertben, egy furcsa zaj azonban hazakergetett, ahol Mami egy komoly figyelmeztetéssel és sok szeretettel várt.
❓ Te mit gondolsz, Debikee legközelebb meg tudja állni, hogy kiszökjön, ha kinyílik az ajtó? 😺
Szeretettel:
Debikee
Kérjük, tartsd tiszteletben a szerző munkáját és a szellemi tulajdonát!
💬 Összefoglaló mese egyben:
💬 Beszélgessünk róla, gyerekek!
- Miért szökött ki Debikee?
- Miért ijedt meg a furcsa zajtól?
- Miért futott vissza végül a házba?
- Szerinted megértette, amit Mami mondott neki?
- Te mit mondtál volna Debikee-nek?
#DebikeeNaploja #DebikeeKalandjai #KisFelősBátor #Cicakaland #Macskaszökés #CicaÉlet #Debikee #ValósTörténet #CicákMindennapjai #MamiÉsDebikee
0 Megjegyzések