Debikee őszi naplójából
1. rész – A szekrényem, az ágyam és Mami karja
Amikor reggel kinéztem az ablakon, rögtön tudtam, hogy valami megváltozott. A nyár mintha egyik napról a másikra összecsomagolta volna a napsugarait, és elköltözött volna valahová messzire. A levegő hűvös lett, az eső pedig egész nap csak szép lassan szemerkélt. Én ezt egyáltalán nem találtam mulatságosnak.
A nyáron ugyanis az ablakom éjszaka tárva-nyitva állt előttem. Ha kedvem volt, kiültem a párkányra, nézelődtem, szimatoltam a kinti levegőt, hallgattam az éjszakai neszeket, és természetesen időnként ellenőriztem, hogy minden rendben van-e odakint. Egy rendes cicának fontos feladatai vannak.
Most viszont Mami csak kicsire nyitja ki az ablakot.
Én pedig minden alkalommal elgondolkodom rajta, hogy ezt vajon komolyan gondolja-e.
Mert persze ki lehet azon a kis résen is menni... meg vissza is lehet jönni... csak közben az ember lánya kénytelen egy kicsit tornázni. Én pedig nem azért vagyok egy elegáns, közepes termetű nőstény cica, hogy mindenféle akrobatikus mutatványokat végezzek egy ablakban.
Ma különösen hűvösnek éreztem az időt. A bundám ugyan szép és puha, de azért én is szeretem a meleget. Mami közben a konyhában főzött, én pedig elhatároztam, hogy keresek magamnak egy megfelelő helyet.
És akkor megláttam a kis ruhás szekrényt.
Nem is tudom, hogyan történt.
Talán az ajtó magától nyílt ki.
Talán egy apró mancs segített neki.
Talán csak az ősz hozta magával ezt a különös lehetőséget.
Mindenesetre egyszer csak ott állt előttem a szekrény, benne pedig a téli ruhák.
Na, gondoltam, itt valami nagyon fontos felfedezés vár rám.
Óvatosan kipakoltam ezt-azt. Egy kis ruha ide, egy másik oda, aztán még egy... Mire Mami észrevette volna, én már egészen lent jártam, a szekrény legalján.
És milyen jó döntés volt!
A téli ruhák puhák, melegek és olyan finom illatuk van, hogy rögtön tudtam: ez lesz az én új őszi kuckóm.
Bebújtam közéjük, összegömbölyödtem, és elégedetten doromboltam.
Mami persze később megtalált.
Nem mondom, hogy nagyon meglepődött.
Én pedig csak ránéztem.
„Mi van? Megfáztam volna odakint. Kuckót kerestem. Megtaláltam. Szerintem ez teljesen rendben van.”
De úgy látszik, Mami nem egészen így gondolta, mert valamiért nem hagyta rám a szekrény teljes átrendezését.
Sebaj.
Ha a szekrény nem maradhatott az én kuckóm, akkor ott volt az ágy.
Bemásztam, jó mélyre befészkeltem magam, és hamarosan már csak a dorombolásom hallatszott.
Aznap valahogy különösen sokszor kerestem Mamit is. Odabújtam hozzá, befeküdtem a karjába, és sokáig doromboltam. Jó volt érezni a melegét. Talán az ősz miatt, talán csak azért, mert ilyen napokon én is jobban szeretem, ha valakihez egészen közel lehetek.
Este aztán eljött az alvás ideje.
Én Mami karjára feküdtem. Azt hiszem, ő arra számított, hogy majd szépen, nyugodtan alszunk. Hát... én is ezt terveztem.
Csak közben valahogy úgy alakult, hogy a popsim Mami állánál kötött ki, a farkammal pedig finoman legyezgettem a homlokát.
Ha pedig már ott volt a mancsom, gondoltam, egy kis masszázst is adok neki.
Dagasztottam egy kicsit.
Aztán még egy kicsit.
Mami karjába eresztettem a karmocskáimat.
Ő valamiért nem tűnt teljesen elégedettnek a kezeléssel. 
Pedig én igazán gondosan dolgoztam.
Szerintem ez egy kiváló Debikee-féle akupunktúrás kezelés volt. Természetes módszer, teljesen gyógyszermentes, és dorombolással együtt jár.
Azóta is azt gondolom, hogy az ősz nem is olyan rossz.
Nem lehet éjszaka teljesen kitárva az ablak.
Néha szemerkél az eső.
Hűvös van.
De van meleg téli ruha a szekrényben, puha ágy, Mami karja... és mindig akad egy kis hely, ahová bebújhatok.
Én pedig rájöttem valamire: ha odakint hűvösebb lesz a világ, akkor egyszerűen beljebb kell bújni a szeretetbe.
Azt hiszem, ezt az őszt is szeretni fogom. 
Ha odakint hűvösre fordul az idő, mindig találhatunk egy meleg kuckót – és valakit, akihez jó odabújni. Egy hűvös, esős őszi napon Debikee előbb átrendezte a ruhásszekrényt, majd beköltözött az ágyba, végül pedig Mami karjában találta meg a legjobb kuckót.
Nálatok ki találja meg a legkülönösebb helyet, amikor beköszönt a hidegebb idő?Szeretettel:
Debikee
Dátum: 2026.09.11.
Debikee
Dátum: 2026.09.11.
Ha szeretnéd követni Debikee mindennapi kalandjait, meséit és apró csodáit, szeretettel várunk az FB oldalunkon és a blogon is.
Kérjük, tartsd tiszteletben a szerző munkáját és a szellemi tulajdonát!
© 2026 Debikee Világa – Minden jog fenntartva.
Összefoglaló mese egyben + beszélgetős kérdések a gyerekeknek
Egy hűvös, szemerkélő őszi napon Debikee nagyon hiányolta a nyári, tárva-nyitott ablakot. Mivel odakint már hideg volt, különleges megoldást keresett magának: kinyitotta Mami kis ruhásszekrényét, kipakolta a ruhákat, majd beköltözött a meleg téli holmik közé.
Később az ágyban talált magának még kényelmesebb kuckót, este pedig Mami karjába bújva dorombolt. A pihenés azonban itt sem maradt teljesen nyugodt: Debikee a farkával legyezgette Mami homlokát, a karmocskáival pedig egy kis „akupunktúrás kezelést” is végzett.
Végül rájött, hogy bár az ősz hidegebb és nedvesebb, a szeretet melege mindig ott van, ahová jó odabújni.
Beszélgessünk a meséről:- Miért nem tetszett Debikee-nek, hogy már nem lehet tárva az ablak?
- Miért pont a téli ruhák között keresett kuckót?
- Te hol szeretnél bebújni egy hideg, esős napon?
- Miért jó, amikor valakihez odabújhatunk?
- Szerinted Mami mit szólt Debikee „akupunktúrás kezeléséhez”?
Szerkesztői megjegyzés: Ez egy valóban megtörtént, 2026 őszén átélt Debikee-nap története, Debikee szemszögéből mesélve.
0 Megjegyzések