- Debi baba meséje igaz történetre épül
Egy csendes éjszakán minden békés volt, a Mami már pihent, én pedig boldogan doromboltam rajta, mellső mancsaimmal dagasztva a takarót. Szeretek így elaludni – közel hozzá, a szívének ismerős dobogása megnyugtat. De hirtelen valami megváltozott, egy különös nesz hallatszott a szekrény felől, egy halk szuszogás, egy apró roppanás… A kis füleim rögtön mozdultak, figyelni kezdtem... - Valami nincs rendben - gondoltam. Aztán – egy szempillantás alatt – hatalmas csattanás rázta meg a szobát!
Egy nehéz tárgy, a fülhallgató, leszakadt az akasztójáról és nagy puffanással a padlóra zuhant. A zaj betöltötte a csendes éjszakát.
A Mami megrezzent, felült, és ijedten kiáltott: – Papi, jól vagy?
Én is megijedtem, éreztem, hogy a szívem hevesen ver, de nem ugrottam le a mamiról, nem rohantam el a zaj elől. Maradtam, ültem rajta, figyeltem, és amikor hallottam, hogy a Papi válaszol, megértettem, nem esett baja. De a Mami még mindig zaklatott volt. Finoman hozzábújtam, apró tappancsaimmal átkulcsoltam a kezét, és ahogy csak egy cica tud, elkezdtem dorombolni. Hosszan, mélyen, nyugtatóan. Azt akartam, hogy érezze: itt vagyok vele, vigyázok rá. Nem számított a zaj, a hirtelen ijedelem – csak az, hogy együtt legyünk, és hogy Ő biztonságban legyen.
Egész éjszaka rajta pihentem. Háromszor mentem csak el enni, de mindig visszatértem, és újra befészkeltem magam hozzá. Átkaroltam, a mancsaimmal tartottam, mintha a testemmel is meg akarnám védeni Őt.
A hajnal lassan beköszöntött, és a Mami szuszogása egyenletessé vált, megnyugodott. Én is lehunytam a szemem, tudva, hogy ma éjjel is vigyáztam rá, ahogy ő is vigyáz rám minden egyes nap. Hiszen mi így szeretjük egymást – cica és ember, védelmezők és társak, örökre összekötve.
Nozi-puszi
Bársonymancs-pacsi,
A Hold ragyogjon Rátok!
Szép jó éjszakát!
Szeretettel
Debi baba
#DebiVidamElete #DebiMesel #Debi_A_VedelmezoCica #DebiBaba
© © Copyright © Debi baba 2025 ©
A csodás illusztrációt a ChatGPT készítette
0 Megjegyzések