avagy: „Ha nem tudod kiegyenlíteni… feküdj rá.”
Kedves Naplóm!
Reggel volt, még csak fél tíz,
a monitor világított,
Papi a bankszámlák sorai fölött görnyedt,
Mami kávéval támasztotta a realitást,
én pedig...
...én átláthatóságot biztosítottam.
Egészen konkrétan Papi bankkártyájára feküdtem.
Így az „egyenleg” szó egészen új értelmet nyert.
(Most már én voltam a mérleg nyelve. Meg a bundája.)
Papi megszólalt:
– „Debi, nem látom a képernyőt!”
Én nyávogtam:
– „Sose láss olyat, ami aggaszt.”
Ezután jött az a szakasz, amit csak úgy hívunk:
A Csendes Áfagyűjtés.
Mami próbált elérni egy NAV űrlapot.
De én, a nagy pénzügyi pacák,
leültem a laptop trackpadjére,
és kiadtam a legendás Ctrl+Alt+Szundi parancsot.
A rendszer összeomlott.
Mami is.
Papi újra próbálkozott,
de egy furcsa hibaüzenet jelent meg:
„Szőrös beviteli hiba. Ismeretlen input: farokvég.”
A könyvelés ott állt…
...de én már aludtam.
És a nap tanulsága?
– „Aki alszik, az nem költ.
Aki dorombol, az nem reklamál.
Aki Debivel könyvel, az biztos, hogy röhög.”
Folytassam? A 9. rész munkacíme ez:
„A bizonylat, ami megrágódott”
Vagy:
„Debi kontra nyomtató – Az utolsó számla”
Szeretettel
Debi Baba
0 Megjegyzések