đ Kedves NaplĂłm
2025. augusztus 16. – Szombat, dĂ©lelĆtt
„Egy TĂŒcsök, Egy Mancs, Egy TĂĄnc”
Sziasztok,
Debikee vagyok, a hĂĄz ura, a kert felfedezĆje, Ă©s az ĂĄgy legpuhĂĄbb rĂ©szĂ©nek jogos birtokosa. đŸđ
Ma reggel megint kimentem a Papival a kertbe, mert… hĂĄt… tudjĂĄtok, a kis dolgaimat Ă©n mĂĄr rendesen kint szeretem elintĂ©zni. Olyan felnĆttcica vagyok mĂĄr, hogy csak Ă©jszaka hasznĂĄlom az almot – de nappal? Hahh, irĂĄny a termĂ©szet! đż
A nap melegen sĂŒtött, a fƱ mĂ©g harmatos volt, Ă©s Ă©n Ășgy szaladtam ki, mintha valami nagy kĂŒldetĂ©sem lenne (Ă©s volt is!).
MĂĄr Ă©ppen kĂ©szĂŒltem visszatĂ©rni Papi lĂĄbĂĄhoz, mikor hirtelen valami megmozdult elĆttem... đ
Egy tĂŒcsök volt. Egy igazi, aprĂł, pattogĂłs kis zenemester.
Nem fĂ©lt tĆlem, csak ott ugrĂĄlt, mintha azt mondanĂĄ:
„Na, cicalĂĄny, jössz jĂĄtszani?”
Ăs Ă©n mentem.
Nem vadåsztam. Csak követtem.
A mancsommal megĂ©rintettem, de nem ĂŒtöttem.
LĂ©ptem kettĆt balra, Ć ugrott kettĆt jobbra.
Megforgott a napfényben, én körbeszaladtam, mint egy puha kis forgószél.
Ez nem jåték volt.
Ez tĂĄnc volt.
Ăn, a trikolor tĂŒndĂ©r Ă©s a tĂŒcsök, a kis zenĂ©sz.
Nem beszĂ©ltĂŒnk, de megĂ©rtettĂŒk egymĂĄst.
Ăs amikor a tĂŒcsök tovĂĄbbugrott, nem ĂŒldöztem.
Csak néztem utåna, és azt doromboltam magamban:
„Köszönöm. JĂł napom lett.”
Papåm ott ållt a közelben, és halkan mosolygott.
Ăs Ă©n tudtam, hogy majd elmesĂ©li a Maminak.
De gondoltam, most mĂĄr leĂrom Ă©n magam is, mert ez a nap megĂ©rdemli, hogy benne legyen a NaplĂłmban.
Dorombolva ĂŒdvözöllek Titeket:
Debikee, a tĂŒcsöktĂĄncos macskalĂĄny đŸđ
#DebikeeNaplĂłja #CicaMesĂ©l #TĂŒcsökĂsCica #KertiKaland #TrikolorTĂŒndĂ©r #DebikeeBlog #DorombolvaĂrom #MacskaGondolatok #ValĂłVilĂĄgDebikee #MindenNapEgyKaland
0 Megjegyzések