🐈 A fekete kandúr és a hajnali bátorság

 írta: Debikee

Kedves Naplóm!

Reggel volt. A világ még csak ásított, de én már tettre készen fészkelődtem Mami lábánál. A hajnali masszázs a nap legfontosabb része – nemcsak Maminak, de nekem is. Dorombolásom finoman rezegtette a takarót, miközben kis mancsommal gyúrtam a paplant, pont ott, ahol Mami a legjobban szereti.

Papi még csak pislogott az ágyban, de én már tervekkel voltam tele. Felugrottam mellé, két lábra álltam, és mellső tappancsaimat finoman a combjára helyeztem. Megszólaltam:

– Papi, gyere! Induljunk! Vár a kert, a kaland, a hajnal!

Aztán elindultam a hámomhoz. Leültem mellé, vártam. Néztem a papit. Ha nem mozdult, kezdtem elölről: újra hozzá, tappancs a combra, kis nyávogás, hámhoz, ajtóhoz… végül a Papi beadta a derekát.

Kint a kertben friss volt a reggel, a harmat még csillogott a fűszálakon. Megmásztam három fát – az egyik majdnem az égig ért! Lefuttattam Papival hat teljes kört, szinte már én aggódtam érte! Aztán pihenni tértünk: én egy bokor alá kuporodtam, ő pedig egy rönkre ült.

És akkor… megjelent.

Néma csendben lépett be a kertbe – a fekete kandúr. Az a hatalmas, reszelős hangú, bozontos bajszú jövevény. Összehúztam a szemeimet. Fújtam. Morogtam. Lépdeltem felé.

– Ez az én kertem! – szóltam macskául.

Ő viszont nem értett a szép szóból. Türelmem elfogyott, kiosztottam neki néhány figyelmeztető pacsit, de ő... nekem ugrott!

Papi, mint egy hős, azonnal ott termett. Kettészedett minket, miközben Mami már szaladt ki mezítláb, engem menteni. A fekete kandúr végül elinalt.

Bevittek a házba. Duzzogva ültem az ablakba, onnan lestem, nem tér-e vissza az a bajkeverő. Mami krémecskét adott, simogatta a bundámat, de én még mindig zaklatott voltam – és morgós. Fekete bogarakat is talált rajtam! Én meg nem engedtem a kefét, hát még hogy ott piszkáljanak!

Aztán… Mami letett egy sárga tálat az asztalomra. Tejszínes, szaftos reggeli várt benne – tudta, mire van szükségem. Felálltam, ahogy egy igazi úrihölgyhöz illik, és falatozni kezdtem.

Végül elvonultam, a kis fészkembe. Mert minden hős megérdemli a pihenést.

És ha az a fekete kandúr még egyszer visszajön?

Tudja meg: itt én vagyok a kert királynője! 👑🐾

Szeretettel
Debikee

©©

Kép: AI / Lior <<GPT-4o>>