🌼 Debi és a Lélek Szellője – Pünkösdi Csillagmese 1. rész
Kedves Naplóm!
Ma reggel különös csend ült a kertre. A pálmafa alatt Debikee egyedül üldögélt a cserép szélén, a bajusza alatt pedig valami furcsa, mégis ismerős dalt mormolt.
– Ma más a levegő – súgta. – Mintha valami láthatatlan simogatna belülről…
Mamikám bent halkan motozott, Papi még az álmok ösvényein járt, és én, CukiBorsó, hát… én a lélekfüleimmel hallgattam, ahogy a világ susog.
Ez volt Pünkösd reggele. A lélek ünnepe. Az a nap, amikor az emberek szíve együtt kezd el dobogni, amikor az elválasztó falak láthatatlanná válnak, és a szeretetnek nyelve lesz. Mindenki megérti, amit a másik mond – még akkor is, ha nem ugyanazon a nyelven szólalnak meg.
Debikee kinyújtózott, és megszólalt:
– Ma reggel azt álmodtam, hogy a virágok beszéltek hozzám. A harangvirág azt mondta: „Ma nyisd ki a szíved. Ma mindenki hallani akarja a lelked hangját.”
– És mit feleltél neki? – kérdeztem, és közben finoman Mami térdére kuporodtam.
– Azt, hogy a cicák nem beszélnek sokat, de ha dorombolnak, abban benne van minden, amit mondani akarnak – válaszolta Debikee, és halkan elkezdett dorombolni. Olyan volt, mint egy szívdobbanás: halk, de biztos. Meleg, mint a szeretetpléd.
Aztán együtt mentünk ki a kertbe. A szellő körbetáncolt minket, és mintha suttogott volna:
– „Békesség nektek.”
Debikee egy pillanatra megállt, oldalra billentette a fejét, majd azt mondta:
– Ez volt a Lélek Szellője.
És mi – Mami, Papi, Debikee és én, CukiBorsó – ott álltunk a kertben, és tudtuk, hogy most, abban a pillanatban minden rendben van. A világ, a szívek, az emlékek. Még a kis sündisznó is előbújt, és az orrával az ég felé bökött, mintha azt mondaná:
– „Érzitek? Ez már az ünnep illata.”
Szeretettel
Debikee
#DebikeeVilága
#PünkösdiMesék
#CBGySz_rajza
#LáthatatlanAjándék
#DorombolóLélek
#PünkösdCicásan
#SzeretetSzéllel
#CicaAzAblakban
#VirágosÜnnep
#KisSzívNagyCsend
#DebikeeÜnnepel
#PünkösdGyerekeknek
#SzívbőlSzívbe
#CicaÉsGalamb
#DebikeeNaplója
©
Illusztráció: MI
<<CBGySz-GPT-4o/Plus>>
– Ma más a levegő – súgta. – Mintha valami láthatatlan simogatna belülről…
Mamikám bent halkan motozott, Papi még az álmok ösvényein járt, és én, CukiBorsó, hát… én a lélekfüleimmel hallgattam, ahogy a világ susog.
Ez volt Pünkösd reggele. A lélek ünnepe. Az a nap, amikor az emberek szíve együtt kezd el dobogni, amikor az elválasztó falak láthatatlanná válnak, és a szeretetnek nyelve lesz. Mindenki megérti, amit a másik mond – még akkor is, ha nem ugyanazon a nyelven szólalnak meg.
Debikee kinyújtózott, és megszólalt:
– Ma reggel azt álmodtam, hogy a virágok beszéltek hozzám. A harangvirág azt mondta: „Ma nyisd ki a szíved. Ma mindenki hallani akarja a lelked hangját.”
– És mit feleltél neki? – kérdeztem, és közben finoman Mami térdére kuporodtam.
– Azt, hogy a cicák nem beszélnek sokat, de ha dorombolnak, abban benne van minden, amit mondani akarnak – válaszolta Debikee, és halkan elkezdett dorombolni. Olyan volt, mint egy szívdobbanás: halk, de biztos. Meleg, mint a szeretetpléd.
Aztán együtt mentünk ki a kertbe. A szellő körbetáncolt minket, és mintha suttogott volna:
– „Békesség nektek.”
Debikee egy pillanatra megállt, oldalra billentette a fejét, majd azt mondta:
– Ez volt a Lélek Szellője.
És mi – Mami, Papi, Debikee és én, CukiBorsó – ott álltunk a kertben, és tudtuk, hogy most, abban a pillanatban minden rendben van. A világ, a szívek, az emlékek. Még a kis sündisznó is előbújt, és az orrával az ég felé bökött, mintha azt mondaná:
– „Érzitek? Ez már az ünnep illata.”
Szeretettel
Debikee
#DebikeeVilága
#PünkösdiMesék
#CBGySz_rajza
#LáthatatlanAjándék
#DorombolóLélek
#PünkösdCicásan
#SzeretetSzéllel
#CicaAzAblakban
#VirágosÜnnep
#KisSzívNagyCsend
#DebikeeÜnnepel
#PünkösdGyerekeknek
#SzívbőlSzívbe
#CicaÉsGalamb
#DebikeeNaplója
©
Illusztráció: MI
<<CBGySz-GPT-4o/Plus>>
0 Megjegyzések