🌞 1. rész - Debi Baba és a MancsMérleg

Kedves Naplóm!

– avagy egy könyvelőcica vallomásai
Írta: Debibaba, a hivatalosan is engedélyezett pihenőfőellenőr



Szóval, képzeld el, reggel van, fél 7.

Mami még puha takaró alatt szuszog, a Nap csak halkan bóbiskol az ablakon túl,
amikor...

... Papiban hirtelen felébred a könyvelési ösztön.

– „Ide a mappát, ide a számokat, adj egy kávét meg egy macskát!” – mondja (na jó, nem így, de így hangzott nekem), és előkerül egy szigorúan zizegős gyűrűs mappa, benne mindenféle érdekes, nagyon papíros dolgokkal.

Én pedig mit csináljak?

Odamegyek, mint egy tapasztalt főellenőr....

Mancs rá... A lapra... A másikra is....

... Belőlem nem lesz kispályás:
minden oldalt aláprések a talppárnáimmal.

– „Debi, ne mássz rá!” – hangzik Papi hangja valahonnan a kávésbögre mögül.

Én meg visszanézek, a klasszikus könyvelőtekintetemmel:
„Számlát láttam. Gyanúsan görbült. Ellenőrzöm.”

És akkor jött a felfedezés!
A lapok között egy különösen meleg oldal!

Ez biztos valami titkos irat – csak azok tudják, akik elég puhák.

Fekszem rá... Elszenderedek....

MancsMérleg kész...

Minden egyensúlyban!

Papinak persze csak utólag tűnt fel, hogy a nyugtákra egy kis fehér szőr került, és a vonalkódon valami különös pacni – valószínűleg egy nedves orrnyomom. 

De hát ez a házi könyvelés macska-módra!

Puhán, alaposan, és mindig ott, ahol a legnagyobb szükség van rám.


Mamikám szerint zseni vagyok.
Papikám szerint „mindenhol ott vagyok”.


Szerintem meg:
ez csak a Debi-világ rendje...


Később folytatom, mint fiókellenőr és gurulóügyi szakértő...
Szép vidám napot kívánok mindenkinek!




Szeretettel
Debi Baba Világa

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések